A magyar felvilágosodás

1772 – Bessenyei György: Ágis tragédiája
1825 – Vörösmarty: Zalán futása; első reformországgyűlés
Mária Terézia, II. József, Ferenc császár uralkodásának időszaka.
Fő probléma: A polgárosodás és a nemzeti érdek ellentmondásos viszonya.
Két korszak:    
1772–1795 (Martinovicsék kivégzése, s egyúttal a magyar irodalom és művelődéstörténet “lefejezése”)
1795–1825
Bár az első korszakban politikai jellegű törekvések is voltak, valójában az egész felvilágosodás ideje a politikai, gazdasági, társadalmi, identitásbeli, kulturális törekvése nyelvi kérdésként vetődtek fel.
1711 után háttérbe szorul a magyar nyelv, a német és a latin kerül előtérbe. Az ellenálló tiltakozás csak látszólag nyelvi kérdés, valójában az anyanyelv a függetlenség és nemzeti identitás gondolatának hordozója. (II. József az adminisztráció területén kötelezővé tette a birodalomban a német nyelv használatát, ez ugyan elősegítette a modern közigazgatás és polgárosodás fejlődését, a latin nyelvűség magyar védelme viszont a Habsburg centralizáció ellen való tiltakozás volt.) Az anyanyelv előtérbe kerülését egyéb szempontok is indokolták:
– A klasszicizmus esztétikája: alkalmassá tenni a nyelvet antik szerzők fordítására.
– Herder organikus nyelvszemlélete szintén a nemzeti nyelv fejlesztését ösztönözte.
A programadó röpiratot Bessenyei György írta 1778-ban Magyarság (=magyar nyelv) címmel:
1.) Megindul a tudományok magyar nyelvű szókincsének megteremtése:
Dugonics András: Tudákosság I–II. (magyar nyelvű matematikai szókincs)
Fazekas–Diószeghy–Földi: Füvészkönyv (magyar nyelvű botanika)
2.) Kísérlet az egységes ortográfia (=íráskép) és helyesírás kialakítására:
1805–06 Jottista–ypszilonista háború.
3.) Kísérlet a magyar nyelvű stilisztika megteremtésére:    
Révay Miklós: Szép magyar toll
4.) Kísérlet a magyar irodalomtörténet megalkotására, a régi magyar irodalom számbavételére:
Révay Miklós: Antiquitates
5.) Vita az anyanyelv fejlesztésének módjáról, a fordítás és eredetiség kérdéséről. (Kazinczy és köre a fordítás elsődlegességét hirdette):    
Batsányi János: A fordításról
6.) Törekvés az időmértékes verselés egységesítésére: prozódiai vita Révay, Rájnis és Baróti Szabó között.
7.) Megindul a magyar nyelv eredetének és rokonságának kutatása:
1770: Sajnovics János: Demonstratio... (a magyar és a lapp nyelv rokonságát mutatta)
1799: Gyarmathy Sámuel: Affinitas... (magyar és több finnugor nyelv rokonságát mutatta)
8.) 1784: A nagyszombati egyetem előbb Budára majd Pestre kerül, s megalakul az első magyar nyelvű tanszék Révay Miklós vezetésével. (A matematika-tanszék vezetője: Dugonics András, a történelmi tanszéké: Pray György.) A XVIII. század közepén megtalálják Anonymus gesztáját, majd a század végén lefordítják magyarra, s ezzel a nemzeti történelem ill. a nemzeteszme megkapja tudományosnak hitt alapját.
9.) Megindul a magyar nyelvű sajtó:    
1780: Rát Mátyás: Magyar Hírmondó – ez az első magyar nyelvű újság.
1788: Kazinczy–Batsányi–Baróti Szabó: Magyar múzeum; Kassán jelenik meg; első magyar nyelvű folyóirat.    
1789: Kazinczy: Orpheusz címmel indít lapot (Kazinczy szabadkőműves neve)
1794: Kármán József – Pajor Gábor: Uránia című folyóirata. Elsősorban eredeti magyar műveket közölt.
10.) Megindul a magyar nyelvű színjátszás:    
1790: Az első magyar nyelvű előadás, de még csak alkalmi társulattal, írókkal, költőkkel, művészekkel.
1792: Az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság Budán jön létre Kelemen László vezetésével.
1792. ősze: Kolozsváron is magyar nyelvű társulat áll össze.
A korszak valamennyi nyelvművelő és művelődési röpirata kiemelt fontosságot tulajdonít az anyanyelvű színháznak.
11.) A XIX. század első két évtizedét az ún. nyelvújítási harc korának nevezhetjük.
Műfajok:
Az eszmeterjesztés legfontosabb műfaja a levél és a röpirat (lásd: Kazinczy 22 kötetes levelezése).
Szépirodalmi műfajok:
Regény – a polgárosodó ízlés megjelenésének kifejezője    
Dugonics András: Etelka, vagy egy igen erényes magyar leány    
Bessenyei György: Tariménes utazása    
Kármán József: Fanni hagyományai (szentimentális levélregény)
Verses epika:    
Gvadányi József: A peleskei nótárius (=jegyző)    
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
Dráma:
Az anyanyelvű színházzal megnő a darabok iránti igény. Eredeti művel nem is elégíthető ki.
– regényátdolgozások, dramatizálások, klasszikusok magyarítása és aktualizálása: Shakespeare: Lear király  Szabolcs vezér.    
– fordítások: Kazinczy: Hamlet; Csokonai, Bessenyei, Bolyai Farkas eredeti művei.
Líra:
Epigrammaköltészet:
Kazinczy: Tövisek és virágok – a nyelvújítási harc kiváltói.
Irodalmi központok:
1.) Szabadkőműves-páholyok:
A XVIII. században létrejövő szellemi mozgalom, mely a liberalizmus eszmeköréből indul ki, s deklarált célja a testvériség eszméinek elterjesztése, a világ szellemi és erkölcsi újjáépítése. Az elnevezést onnan kapta, hogy jelképrendszerét, díszleteit és rituáléját a középkori kőművescéhek jelvényeiből, attribútumaiból veszi. (Kazinczy, Verseghy)
2.) A bécsi testőrírók:    
Mária Terézia hozta létre Bécsben a magyar testőrséget, mely kivételezett helyzetet élvezett, s paradox módon éppen ez a helyzet ébresztette rá őket a hazájuk iránti kötelességükre. (Bessenyei)
3.) Nemesi udvarházak, kúriák:    
(Berzsenyi)
4.) Diákönképzőkörök:
(Csokonai)
5.) Irodalmi szalonok
Stílusirányzatok:
1.) Klasszicizmus:
– 1795-ig a klasszikus triász időszaka (Révay, Baróti Szabó, Rájnis, Virág Benedek, a magyar Horác)    
– 1795-től Kazinczy és Pesti triásza (Horváth István, Vitkovics Mihály, Szemere Pál)
2.) Deákos klasszicizmus:    
Az iskolai retorikai és poétikai gyakorlatokból kinövő klasszicizmus.
3.) Szentimentalizmus:
(Ányos Pál, Dajka Gábor, Kármán József)
4.) Rokokó:
Német és olasz közvetítéssel jut el Magyarországra. A barokk heroikus világképével szemben az apró műfajok és műformák, pásztor idillek jellemzik. Stílusára a formabravúr, a játsziság, könnyedség jellemző. A mitológiai alakok közül elsősorban a szerelmi témakörhöz kapcsolódókat kedveli (Ámor, Cupido). Mindez azonban gyakran a fájdalom palástolására szolgál (Watteau: Síró bohóc). (Csokonai, Fazekas, Ányos)
5.) Népiesség:
Német közvetítéssel érkezik, elsősorban Herder hatására.    
(Csokonai, Fazekas)
Bessenyei György (1747–1811)
1747. Bercel – 1811. Pusztakovácsi
A magyar felvilágosodás első korszakának legnagyobb alakja. 1765-ben Bécsbe kerül Mária Terézia testőrségébe. 1773-ban kilép és a protestáns ügyek intézője lesz. 1780: Mária Terézia könyvtárosa. 1782-től II. József megvonja tőle a fizetést, és Bessenyei visszatér Magyarországra, előbb szülőfalujába, majd 1787-től Pusztakovácsiba. Bekapcsolódik ugyan a magyar közéletbe és Kazinczy révén az irodalmi életbe is, de erőfeszítései, nagyra törő tervei többnyire visszhangtalanok. Minden műnemben megteremti azt az alapot, melyre építkezhet a magyar felvilágosodás.
Művei:
Értekező próza:    
Magyarság
Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (Akadémia felállítását szorgalmazza)
Filozófiai művek:    
A Holmi (vegyes írások)    
A Bihari remete (élete végén, magányában írt nagyszabású filozófiai mű részletei)
Színművek:
Ágis tragédiája    
A filozófus (legkarakterisztikusabb alakjáról, a parlagi nemesről Pontyi néven is ismert)
Buda tragédiája (Arany merít belőle Buda halála című művében)
Regény:
Tariménes utazása (egy francia államregény magyarítása)
Líra:
A Tiszának reggeli gyönyörűsége    
Bessenyei György magáról
Batsányi János (1763–1845)
1763. Tapolca – 1845. Linz
1795-ben letartóztatják (Martinovicsék kapcsán), majd Kufsteinbe zárják. Itt születnek meg legszebb lírai versei, az ún. Kufsteini elégiák. Szabadulása után Bécsben marad, s feleségül vesz egy osztrák költőnőt. 1809-ben Napóleon megszállja Bécset, s Batsányi fordítja le Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványát. Követi a császárt Párizsba, évjáradékot kap tőle. 1817-ben, Napóleon bukása után újra börtönbe kerül; felesége közbenjárására Linzbe száműzik.
A reformkori ifjak szellemi elődjüknek vallották, s próbálták Magyarországra hívni, de ő elállt ettől. Művelődéstörténeti jelentősége nagyobb, mint a szépírói. Megindítója az első magyar folyóiratnak. Fontos elméleti munkája A fordításról című. Börtönből való szabadulása után Bécsben megindítja a Magyar Minerva című könyvsorozatot. Lefordítja az ún. Ossziáni dalokat. (Az ún. Ossziáni dalok, a kultúrtörténet leghíresebb hamisításai. McPherson adta ki őket, mint eredeti skót-kelta ősrégi énekeket, melyeket a korabeli közvélemény Homérosszal azonos szintűnek vélt. A kor pesszimista, borongós hangulatára kiválóan rímeltek a versek. Csak a XIX. század közepén fedezték fel, hogy hamisítványok.)
Művei:
A franciaországi változásokra (1789.):    
Programvers. Műfaja epigramma. Kettős megszólítást és felszólítást tartalmaz; a francia forradalom példáját az elnyomottakra és elnyomókra egyaránt vonatkoztatja, s a forradalomtól, a francia változásoktól várja a társadalmi igazságtalanság megszűnését és a nemzeti önrendelkezés megvalósulását. Érvrendszerében a rousseau-i gondolatok a nemzeti függetlenséggel nem rendelkező országok jogos követelésével társulnak.
A látó (1791.):    
A cím jelentése valójában: a jós. A vers legfőbb szervezőelve a polgári liberalizmusnak a forradalom jelszavában megfogalmazott elve, ezt tartalmazza a vers tételmondata: “Uralkodjék köztünk...” A vers képanyaga jellegzetesen a felvilágosodás kedvelt toposzaiból áll: fény és sötétség ellentétére épülnek.
A magyar felvilágosodás nagy költői még:     Csokonay Vitéz Mihály (ld. külön tétel)
                        Berzsenyi Dániel (ld. külön tétel)

Bessenyei György Élete

Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fia. 1755-ig szülőfalujában élt, majd 1760-ig a sárospataki kollégium diákja volt. A végzése után atyja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami latin stílusgyakorlatokra szorítkozott; ezután tétlenül töltött négy évet az apai házban. Szabolcs vármegye ajánlására 1765. június 8-ától Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot.

Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a magyar irodalomra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan 19 éves ifjú ugyanis, mikor a francia műveltségű királyi udvarnál elmaradottságát szégyennel kellett tapasztalnia, nemes elhatározással és erős eltökéléssel hozzáfogott, hogy mulasztásait magánszorgalommal pótolja. Mi sem természetesebb, mint hogy Mária Terézia udvaránál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor legjobban bámult és olvasott Voltaire-rel ismerkedett meg, az ő írásait tanulmányozta. Eközben önkénytelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie nemzetének elmaradottságát e téren. Mint tudjuk, éppen ez időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti életről csaknem szó sem lehetett, mert a főrangúak nagyrészt Bécsben tartózkodtak és franciául és németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ún. honoráciorok osztálya pedig a latin nyelvet használta, úgy hogy a magyar nyelv használata – kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével – csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, és amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is, melyet fel akart rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt el ne vesszen: és azért nemcsak magának tanult, de egyszerre nemzete számára is dolgozott.

Bámulatos eréllyel és kitartással tanult egyszerre nyelveket, bölcsészetet, történetet és irodalmat, sőt a Bibliát is és minthogy magát a kitűzött cél megvalósítására egy új magyar irodalom teremtésére elég erősnek nem érezte, társakat keresett és talált is testőrtársai és otthoni barátai közt. Barcsai és Báróczi Bécsben, Orczy Lőrinc, Ráday, Ányos, Péczeli és a Telekyek itthon, mint a Bessenyei eszméjének és kezdeményezésének főbb pártolói, csakhamar szövetkeztek egymással a nagy nemzeti eszme keresztülvitelére, és megalapították irodalmunkban az ún. franciás, vagy új klasszikai irányt, melynek célja különösen francia írók tanulmányozása, ismertetése és utánzása által az volt, hogy az elmaradt magyar nemzetet az előrehaladt nyugati civilizáció utolérésére és azzal együtt továbbhaladásra segítse, ösztönözze. Senki annyi igaz lelkesedéssel, annyi alapos tanulással és annyi eredménnyel e cél megvalósításán nem munkált, mint éppen maga Bessenyei. 1765-től 1772-ig csak leveleivel, buzdításaival izgatott, 1772-ben pedig megindította munkáinak sorozatát, oly termékenységgel, hogy nem egészen 10 év alatt mintegy 24 munkája jelent meg nyomtatásban.
Bessenyei György
Bessenyei György domborműve Szegeden (Mátrai Lajos ifj. alkotása)

Tanulmányozásai közben 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott. 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve.

Egy ideig a reformátusok titkos ágense volt Bécsben, amiért a négy szuperintendenciától 2000 forint évdíjat húzott. Ezen hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát. Betegsége és elhízottsága miatt 1773-ban gárdahadnagyi rangban kilépett a testőrségből: 1775-ben elvesztette a református szuperintendenciáktól kapott évi illetményt, és ezért, leginkább anyagi okoktól kényszerítve, Mária Terézia óhajtására 1779. augusztus 15-én a katolikus hitre tért át, amiért a királynő évi 2000 forint kegydíjat adott neki és kinevezte az udvari könyvtár tiszteletbeli őrévé. Mária Terézia halála után 1780-ben II. József császár megvonta tőle a kegydíjat, emiatt nem volt már Bécsben miből megélnie, és azért már 1782-ben hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785-ben Bihar vármegyében fekvő pusztakovácsi birtokára.

Életét itt is folytonos munkálkodással töltötte, de a vezérszerep már kiesett kezéből és itt írt munkáinak nagy része kéziratban maradt. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott, panaszkodott, filozofált rideg magányában.

1804-ig élt remete életet, amikor bátyjának, Lászlónak leánya Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendeletét 1810. november 27-én írta, mikor már súlyos beteg volt, és 1811. február 25-én bontották azt föl; ekkor már ő nem volt az élők közt. Amilyen filozofáló életet élt és csendes napjait mezei gazdálkodással, írás-olvasással töltve, csak kevés emberrel érintkezett; olyannak óhajtotta a temetését is: rokonai temették el egyházi szertartás nélkül, udvari kertjében egy nagy árnyékos fa alá. Haláláról az első hír a Hazai és Külföldi Tudósításokban június 8-án jelent meg, ahol róla mint néhány héttel korábban elhunytról emlékeznek meg; innen került halálának ideje, tévesen májusra írva legtöbb életrajzába.

Hamvait 1940-ben átszállították Nyíregyházára.
Munkássága [szerkesztés]

Bessenyei nem annyira azzal, amit írt, hanem inkább azzal, ahogyan írt, volt igen nagy hatással irodalmunk újjászületésére. Buzdító szavaival, még inkább példaadásával munkára serkentette mindazokat, akik a nemzeti szellem süllyedését tétlen fájdalommal nézték. De sokat köszönhetünk neki, ami a tartalmat, az eszméket, az irányt illeti, és szintén sokat művelődéstörténeti tekintetben is. Minden lojalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodás szabad eszméit senki nála bátrabban és nyíltabban nem hirdette. A francia irodalom példája arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes; a magyar irodalom újjáteremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Munkálkodása közben legfőképpen Voltaire lebegett szemei előtt, akinek hatását bölcsészeti, társadalmi és költői művein mindenütt meg lehet ismerni. De ha nemzetiségi kérdésről volt szó, tudott önálló is lenni. Így a francia klasszikusoknak azt a törvényét, hogy lehetőleg ókori tárgyakat kell drámában feldolgozni, nem igen tartotta meg, és tragédiáiban magyar nemzeti hagyományokat választ tárgyakul.

1945 óta, színdarabjai közül csak A filozófust mutatták be. 1971-ben főiskolás vizsgaelőadáson Nagy András László; 2011-ben, a budapesti Budapesti Katona József Színházban Gothár Péter rendezte.

VALLÁS

Nagy Isten! Miképpen végeztél felőlünk?
Hogy kívánsz mindenkor tiszteltetni tőlünk?
Add ki akaratod teremtéseidnek,
Ne nézd tévelygésit ily sok népeidnek.
Egyik nyugotra fut, hogy majd ott talál fel,
Másik tanácskozik érted napkelettel.
Ez éjszakra kiált: amaz délre szalad,
Nagy világod érted széjjel ekként fárad.
Kedvedet keresné közöttünk minden nép,
A lélek mível így: ez az isteni kép.
E nagy élő világ, amiólta látszik,
Minden részeibül istene kitetszik.
Eztet tiszteli csak a föld kereksége,
Kinek mérhetetlen titkába mélysége
Mindenkor csak egy volt nagy természetibe,
Nem változik soha cselekedetibe.
Örök tetszésének magyarázója lett
A földön tévelygő nagy emberi nemzet.
Istenét a lélek látni jól akarta,
Mely miatt világunk magát annyit marta.
Kain áldozott volt először Ábellel,
Kik frigyet akartak kötni istenekkel,
Ez bárány vérivel kiált az egekre,
Más gyümölcsöt hány az oltári tüzekre.
A két testvér ezen egymás ellen kelvén,
Kain Ábel öccsét vérébe kevervén
Gyilkossá lesz önként az igaz istenért,
Kit áldozatjával engedelemre kért.
Így mondják ezt köztünk a nagy tönénetek,
Beszélhetünk véle a keresztyéneknek.
Eképpen a világ vérrel kezdette el
Azt érteni, kit még nem ismért lélekkel.
Az első emberek véres áldozatjok
Meghagyták utánok, szenyvedt is magzatjok.
Őket a nagyvilág továbbá követte,
Mely örök urát jól még meg sem érthette.
Az emberi nemzet magátul áldozván,
Fegyvert fog istenét sokként magyarázván.
Egyik: én értem csak, ugy mond, az egeket,
Kimagyarázhatom a végezéseket.
Másik ellent szökik, s eztet hazudtolja,
Áldozattételét mérgesen vádolja.
Ki-ki tüzesedik, a buzgóság hevül,
Fegyver, mely bizonyít, s vérünk a földön hül.
Pogány, mint keresztyén egymás közt csatázott,
Istenünk nevéért, ki ellen hibázott.
A francia haza többek közt magába,
Nagyon háborodott tévedvén dolgába.
Párizsra még ma is kicsoda nézhetne,
Hogy veszedelmére sírva ne könyvezne?
Mely benne régenten Istenünk nevébe,
Keresztyénségünket keverte vérébe?
Két ellenkező hit indult harcolásra,
A világ hű atyját hívta e vívásra.
Az erősb részekrül mindenfelé dúltak,
Férjfiak, asszonyok fegyverek közt fúltak.
Párizs utcáiba öldöklést, jajgatást,
Sok keserves nyögést, fuldokló kiáltást
Ide s tova futva hallott ki-ki széjjel,
Mely romlást okozott egy veszélyes éjjel.
Édesanyja előtt a gyermek vérébe
Általverettetvén, nyögött bölcsőjében.
Öszveölelkezve az asszony férjével,
Sok nemes ifiu kedves jegyesével
Rettegéssel fúltak kiomlott vérekbe,
Jajgatva pihegvén itt-ott fegyverekbe.
A felgyúlt dühösség emészteni nem szűnt,
Isten nevébe ölt, nem ismérhetett bűnt.
Mint égő tűz, széjjel olyan harsogással
Bolygott ordítozva, fegyvervillogással.
A vérpatakokat ekként árasztotta,
Keresztyénségünket ölvén pusztította.
A kisdedek testek kövekhez verettek,
Hol már atyjok, anyjok vérekbe hevertek.
Pusztulás, kiáltás iszonyú lármával,
Szaladás, kergetés a nép halálával
Töltötték Párizsnak temető utcáit,
Piros színre festvén szomorú falait,
Amely igaz Isten nevébe egyik rész
Öldöklött, a többi ugyanazért elvész.

Egyik úgy sóhajtoz: uram, érted halok.
Másik ismét kiált: Istenért bosszulok.
Az öldöklő fegyvert buzgóság vezette,
Mely a természetet ekkor felejtette.
Így vérezte magát, istene nevébe,
Az emberi nemzet sokszor fegyverébe.
Nagy károkat tehet a vakult buzgóság,
Hol jó cselekedet lehet sok gonoszság.
Ő pusztított régen az Újvilágban is,
Fegyverével vesztvén ennek sok népét is.
Mikor spanyol tűzzel Amerikát dúlta,
S az irgalmas Istent fel tűzbe mutatta.
Eképpen a világ buzogván, megtévedt,
Természetünk ellen erőszakokat tett,
Minekelőtte még meghatározhatja,
Hogy mi az Istennek titkos akaratja.
Fegyverrel áldozik annak, ki teremtett,
Nagy buzgóságába ekként tévelyedett.
Mindenütt majd más-más urat magyarázunk,
Noha mindnyájan egy Istenre vigyázunk.
Az egek titkain való vetélkedés,
Teremtőnk tetszésén tett sok kérdezkedés
Emberi nemünket véribe keverte,
A széles világot fegyverével verte.
Halandó sorsunkban széjjel tétovázván,
Tiszteljük Istenünk egymástól irtózván.
A testvér testvérjét utálatban vészi,
Az atya gyermekét veszélynek kitészi,
Isten nevéért a buzgóság felgyúl,
Mely annak szentsége ellen mindent feldúl.
Homályosult lelkünk a földnek porábul
Nem tudhat meg mindent isteni titkábul.
Irgalmas urunkat nevéért bosszuljuk,
Ember teremtésit prédába feldúljuk.
A természet, melynek józan érzései,
Igaz Istenünknek bölcs rendelései,
Maga ellen fordult egy oly Teremtőért,
Ki nem szenyvedheti az érte ontott vért.
Szerencsétlen ember, ki csak okoskodol,
S gondolataidba szüntelen hánkódol,
Tudjad, hogy az elme megtévelyedhetik,
S okoskodásoddal elhitettethetik.
Világunk mélyébe alásüllyed lelked,
Befed a természet, s elveszted Istened.
Mély okoskodásod több-több semmiségre
Vezeti életed, kétségeskedésre.
Légy józan erkölcsű, emberséggel érezz,
Élj jól, s mint a vadak, másokat ne vérezz.
Gondolkozzál léted belső törvényére,
Vigyázzál lelkednek igaz ösvényére.
Ezek felsőbb részek halandó sorsunkba,
Ezen túl háború minden világunkba.

A magyar felvilágosodás irodalmából

 

 

A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat. E sokféleség oka leginkább a különböző történeti-társadalmi helyzettel magyarázható. Kelet-Európában - s í gy nálunk is - a társadalmi megkésettség s a polgárosodás hiánya miatt az új eszmék csak viszonylag későn, a XVIII.század utolsó harmadában s bizonyos mértékig átalakulva, új célkitűzéseket teremtve terjedtek el. Magyarországon mindenekelőtt a több évszázados függés következtében nem volt számottevő polgárság, éppen ezért az új világszemlélet iránt elsősorban a felső réteg tagjai lettek fogékonyak, s társadalmi pozíciójukból kifolyólag a nyugati polgárság forradalmi eszméi is átalakultak: az új gondolatokból leginkább az elmaradottság lekűzdését, a kulturális haladást valamint a művelés feladatát vették át. A felvilágosodás első szakaszát 1772-től 1795-ig számítják. Mária Terézia 1760-ban magyar nemzeti testőrséget állított fel Bécsben, ahol a magyar vidéki nemesifjak művelődhettek, látóhatáruk kitágult. A nagy műveltségű II.József felvilágosodott abszolutizmusa idején még szabadabban terjedhettek a modern gondolatok. Politikája megosztotta a magyar értelmiséget: a “jozefinisták” a polgárosodást, a társadalom modernizálódását sürgették, míg a nemesi ellenállás hívei védelmükben vették a régi hagyományokat, divatba hozták a magyaros öltözködést, a magyar ételeket és sí kraszálltak a magyar nyelv ügyéért is. A reformkor második szakaszát, mely 1795-től 1825-ig, a reformkor megindulásáig tart, leginkább Kazinczy Ferenc és Martinovics Ignác neve fémjelzi. Martinovics forradalmi eszközökkel próbált eredményeket elérni (magyar jakobinus mozgalom), míg Kazinczy felismerte, hogy az egyetlen útja maradt a magyar progressziónak: a stí lusújí tás.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

A felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője. Debrecenben született 1773. nov. 17-én. Apja Csokonai József borbély és seborvos volt, korán meghalt, így az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyni addigi otthonukat. Anyja csak kosztos diákok tartásával tudta megélhetésüket biztosítani. Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, ő alakította az első önképzőkört. Már diákkorában megismerkedett a felvilágosodás néhány nagy alkotásával. Rendkívüli tudása felkeltette tanárai figyelmét és 1794-ben rábízták egy alsóbb osztály tanítását. Csapongó, szabad szelleme azonban nem fért össze az iskola katonás fegyelmével. Fegyelmezetlensége és haladó nézetei miatt egy évvel később kizárták a kollégiumból 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be. 1790 körül diáktársaival olvasótársaságot, "önképzőkört" szervezett. Ő az olasz nyelvet választotta, de tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a héberrel, és a perzsával. 1794-ben a gimnáziumi poéta osztály vezetésével bízzák meg. 1792-től Kazinczyval levelezett. Ezekben az években született Az estve, Az álom, Konstancinápoly. 1795-ben kizárták a kollégiumból. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra. 1796 őszén abbahagyta tanulmányait. Rövid pataki jogászkodás után a pozsonyi országgyűlésen keresett mecénást, s Diétai Magyar Múzsa címmel (1796) verses újságot adott ki, amely a nemesek érdektelensége miatt a 11. szám után megszűnt. 1795 után Árpádiász címen eposzt kezdett írni. 1794 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Verses folyóirat kiadását tervezte Nyájas Múzsa címmel. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával - egy jómódú kereskedő lányával. Házasság alapjaként megpróbált állást szerezni, de eközben a lányt szülei férjhez adták. Néhány évig a Dunántúlon bolyongott. Sárközy alispán juttatta be 1799. május 26-tól 1800. február 21-ig helyettes tanárnak a Csurgói gimnáziumba, majd visszatért szülővárosába, Debrecenbe. Ebben az időben jegyzeteket készített tanítványai részére (A magyar verscsinálásról közönségesen, a Cultura, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak). Ezek után nehezen, szűkösen élt, utolsó éveiben emberkerülés jellemezte. 1804-ben Váradon verses búcsúztatót mondott Rhédey Lajosné temetésén, ahol meghűlt, öröklött tüdőbaja súlyosabbá vált, és 1805 január 28-án halt meg Debrecenben. Életében mindössze két kötete jelent meg: A tavasz (1802) és Dorottya (1804).

Költészete széles skálán mozog, hiszen verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílusirányzatok nem egyszerre vannak jelen, hanem egymás mellett és után élnek nála. Életműve a magyar társadalom állapotát tükrözi a XVIII-XIX. század fordulóján. Első korszakában Bessenyei költészetét folytatta, felvilágosodott szellemű verseivel közvetlenül küzd a haladás ügyéért. Pályakezdését 17 éves korában írott szatirikus művei jelzik. A bagoly és a kócsag párbeszédes formában gúnyolja a nemesség külsőségekben megnyilvánuló, kócsagtollas hazafiságát. A Békaegérharc című verses travesztia csípős szatíra a francia háborúk korának Magyarországáról. Felvilágosult líráján érződik Rousseau hatása. Értékes gondolati költeményekben fejezi ki Rousseau-nak a társadalmi egyenlőtlenség eredetéről szóló tanításait, szembeállítja a feudális állapotokkal az őstársadalom ideálját. Elítéli a múltból megmaradt babonákat, kipellengérezi a vallásos vakbuzgóságot, rokonszenvvel szól a jobbágyok sorsáról és az értelem diadalát hirdeti (Az estve, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok). Az álom című költeménye a materialista szemléletről vall: a halál a test beolvadása az örök anyagba. Az első magyar világi színtársulat működése a dráma felé irányította a figyelmét, több színművet írt. Legjelentősebb közülük A méla Tempefői (1793). Ebben leleplezi az uralkodó osztály elmaradottságát, műveletlenségét, mely kerékkötője a társadalmi haladásnak. Pályája második felében, az abszolutizmus és a reakció újabb megerősödése idején sem tagadja meg a haladást, továbbra is kűzd a magyar irodalom ügyéért és a nemzet kulturális felemelkedéséért. Oh, szegény országunk című verse fejezi ki legszenvedélyesebben - a kuruc költészetre emlékeztető hangon - a jakobinus mozgalom vérbefojtásával diadalmaskodó ellenforradalmi reakció elleni hazafias lázongást. A Vajda Julianna-élmény hatja át a Lilla-dalokat és az Anakreóni dalokat, a felvilágosult ember szabad életöröme a rokokó életélvezés és a gáláns udvarlás után végül a csalódás fájdalmas panaszában fejeződik ki (A tihanyi echóhoz, A reményhez). Lillát is kora társadalmának "tyrann törvénye" ragadta el tőle, s a költő e társadalomból a természethez, a magányba menekül (A magányossághoz). A Dunántúlon még szorosabbá válik kapcsolata a népnyelvvel és a népköltészettel. Szakít a magyar irodalom addigi feudális-patriarkális népszemléletével. Versei formában és tartalomban is a népköltészet természetes szépségét és közvetlenségét mutatják, és a XIX. századi demokratikus plebejus népiesség legjelentősebb előfutárává teszik (Parasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz). Dunántúli élmények szülte komikus eposza, a Dorottya is (1799), amely a farsangi hadakozás játékos meséjébe a nemesi társadalom reális-szatirikus életképeit szövi bele. Utolsó nagy művével felvilágosodott líráját zárja le: a Rhédeyné temetésén elmondott "A lélek halhatatlansága" c. költeménye nagyszabású világnézeti körkép költői formában. Sokat foglalkozott zenével, népies dalokat komponált és több szöveget írt meglevő dallamokra. Idegenből fordított zeneszövegei között van Mozart "Varázsfuvolájának" Schikander által írott szövege.

Az estve: Vonzó természetleírás és keserű társadalombírálat egyben. Ez a költemény érzelmes tájrajzként szerepelt abban a Zöld kódexben, amelybe Csokonai diákkorában írott feladat-verseit leírta. Később ezeket a szövegeket élményeinek, gondolkodásának megfelelően átalakította, így születtek nagy versei. Az első részben kifelé figyel Csokonai és amit lát, az egyszerre haldokló, szomorú és mosolygó, bíztató. A második részben aztán befelé fordul a költő, a külvilágot magára vonatkoztatja, menekül a természetbe (természetjog elve). A vers harmadik részében, az estve megállított, lélekvándorlásos pillanatában sikerül Csokonainak megfeledkeznie az időről. S ekkor fölcsendül az aggodalom, a szorongás hangja: a jóleső, örömteli szomorúságot elrebbenti a setét éj egyértelműen komor és rideg szárnya. Csokonai ragaszkodik ehhez az időtlen esti nyugalomhoz, mert ez lehetne egyetlen része a világban. Amikor aztán elillanni látja, kitör belőle a szenvedélyes indoklás, megmagyarázza az esti nyugalom különleges értékét. A bódult emberi társadalommal szemben az estve szépsége nem egy a többi emberi öröm között, hanem egyetlen. A hosszabb, negyedik rész elmélkedő-érvelő, kevés benne a kép, sűrűn használ fogalmakat és követi Rousseau emberek közti egyenlőtlenségről szóló értekezésének gondolatait. Követi, de eredeti módon, a maga hangján. Barokk stílusjegyek mellett fellelhetők felvilágosult elemek: a lírai én a nép érdekeit képviseli, szemben az uralkodó önkényes viselkedésével. A civilizációval (nagyvilági élet) szembeállítja a természetet. Filozofikus költemény néha ironikus hanggal, játékos alliterációkkal. A társadalom elszakadt a természettől és gonosszá válik. Rousseau rámutat a magántulajdon káros hatására, elítéli az osztálytársadalmat. A vers gondolati és érzelmi töltése egymástól elválaszthatatlan. Az estve befejező része a gondolati anyaggal közvetlenül is súlyosodva tér vissza az egyetlen menedékhez, a természethez. A vers felépítése a természeti és társadalmi törvény összevetésén alapul. Ez jellegzetesen felvilágosodott, klasszicista vonás. Tehát a természet jó, a társadalom rossz. A megoldás ezért a természetbe való menekülés. A szegény ember egyetlen vigasza, a természet, nem adható árendába.

Jövendölés az első oskoláról a Somogyban: A cím utal Somogy elmaradottságára. Csokonai felteszi a kérdést, vajon ki a hibás Somogy elmaradottságáért. A tudás jelképei, Debrecen és Patak, messze esnek onnét. Általánossá vált az értékrendek eltolódása. Ezt ironikus hangvétellel fejezi ki, amibe egyfajta szánalom is vegyül. Hasonló gondolatokat fejez ki Janus Pannonius valamint Ady is A Hortobágy poétája c. verse is. Csokonai az utolsó strófában a nemzeti öntudatra építve kelti fel a segíteni akarást. A költői kérdés után gondolatjel, hangsúlyozva a kérdés megválaszolatlanságát: A reménytelenségből kiút az erős hit. Vörösmarty Országháza c. művében is találkozhatunk a tétlen magyar nemesség elítélésével, azonban Csokonaival ellentétben Vörösmarty művében nem találjuk meg a sokat ígérő jövő képét.

Az egyik korai műve A méla Tempefői (1793). Ennek a műnek hiányzik a vége. A költő, aki versei eladására előfizetőket keressen. "Csaló" a nyomdász bérmunkát végez. Az egyik gróf lányával megismerkedik, szerelem. Elkergetik Tempefőit. Tempefőiről kiderül, hogy nemes, vagyona van. Valószínűleg a vége boldog. "Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon."

A szentimentalizmus az érzelmeket, lelki folyamatokat vizsgálja és helyezi a középpontba. Az érzelmek szabadságát hirdeti, elismeri a személyes vonzalmon alapuló szerelem jogosságát. Hősei szenvedő, cselekvésképtelen szerelmesek. Jellemző rájuk a magányba, a természetbe történő menekülés. Csokonai költészetében a szentimentalizmus akkor jelent meg, mikor - néhány hónapos boldog együttlét után - elveszti szerelmét, Lillát. A boldogságot, örömöt felváltja a csalódottság, a kitaszítottság. Ez ad új irányzatot költészetének is, a rokokót felváltja a szentimentalizmus. A tihanyi ekhóhoz 1803-ban került a Lilla-dalok közé. A strófaszerkezet itt is újszerű és bonyolult. Jellemző rá az erudíció (nagy tudásanyag felvonultatása, és találékonyság). Csokonainál nagy jelentősége van az ekhónak. A reneszánsz és a barokk idejében ez játék, itt a természet és a társadalom szembeállításának az eszköze. A mű elején hagyományosan, a kezdősor megteremti a vers alaphelyzetét, ahol az ekhó az Istennő, a későbbiekben a visszhang, mint természeti jelenség mutatkozik meg (nagyon realisztikus ábrázolásban). Minden versszak utolsó sora újra ismétli. Az ekhós szöveg megerősíti a költő gondolatmenetét, szerepe, hogy egyetértsen a költővel, együtt érezzen vele. Az 5. versszakban ezt emeli ki ellentéttel: a vaskeblű (durva, zord) sziklában van együttérzés, de az embereknek nincs szívük (emberi kitaszító világ és együttérző természeti világ). Sajátos költői magatartásforma figyelhető meg: a költő visszavonul a természetbe, a magányba. Megjelenik a műben a kollégiumi kicsapatása (4. versszak), és az is amikor Lilla elhagyja (6. versszak). Panaszkodik, a társadalmat okolja, megtisztul a társadalom szennyétől, megnemesedik, értékessé válik. Ebben a műben jelenik meg elsőként a gondolat, hogy a költészet örökértékű (de ezt csak az utókor fogja elismerni). Ez az eszme már a romantika felé mutat. Műfaját tekintve ez a mű elégia: azaz visszatekint saját életére, bemutatja a jelen helyzetet és panaszkodik. Ez a műfaj jellemző a szentimentalizmusra. A mű befejező gondolata a biztos hit, miszerint az utókor, a távoli jövő felismeri benne előfutárát.

A Magánossághoz című művét 1798-ban írta Kisasszondon, ihlette a közelben található őspark szépsége és magánya. A vers legelső és legutolsó sora szó szerint megegyezik ugyan, tartalmi-érzelmi jelentésük azonban más. A magányosság megszemélyesített fogalom a műben, különböző allegorikus képekben jelenik meg. Nem fogható fel egységes allegorikus szerkezetként, mert csak néha jelenik meg más képben, ez sejtelmes hatást ad. Ebben a műben elvont fogalomhoz szól, saját életének eseményeit mondja el, panaszkodik. A természetbe való menekülésről szól, kerüli az embereket (szentimentális költői magatartás). A magányosság pozitív értékeket képvisel, a mozgalmas világ pedig negatív érték.

Amade László az első jelentős rokokó költő, Csokonai a legjobb magyar rokokó költő. A rokokó jegyeket hordozza magán az egri Dobó téri templom kapujának díszítése is. A Pietát tekintve a díszítettség lesüllyedt a polgárság és parasztság szintjére. Város építészet első fénykora (belvárosi részek). Tümpanon már díszítő elem és nem uralja az épületet. A csendélet képviselői a házi szárnyasok, melyek köznapiak, bensőségesek. Szentháromság szobor ekkor díszített, de nem monumentális). Allegorikus figurák. Hétköznapi díszítettség, földi jellegű dolgok - ornamentika. Csokonai számára a szépség a boldogság világát jelentette, felülemelkedett a köznapi élet szféráján.

Lilla (Vajda Julianna) elvesztése néhány hónapos szerelmi boldogságuk után szétzúzta a költő ábrándjait, visszavetette a komor életbe. A Reményhez (1903) című versnek sajátos kontraszthatása van, mely a tartalom és a forma ellentétéből fakad. A megfogalmazott teljes lemondás ellentétben van a csengő-bongó rokokó formával, a művészi kifejezés mögött érezhető nemes emberi tartással. A vers szépsége, verszenéje oldja is a kifejezett fájdalmat. A ritmus mindvégig trochaikus, 5-6 szótagos sorok váltakoznak. A keresztrímek négy soronként alkotnak egységet. A jelenből a régmúltba, majd a közelmúltba lépünk, s visszatérünk a jelenbe. - Amint azt a cím is jól érzékelteti - a remény messzi, el nem érhető, meg nem fogható, melynek óriási hatalma van. A második szakasz - rokokó pompával ábrázolt virágoskert képében - az élet bizakodó korszakát jellemzi. Ezt követően a képsor a visszájára fordul, téli pusztulás és kietlenség kerekedik felül. A befejező korszak visszatér a kezdő képhez, ezáltal alakul a mű kerete. Ekkor hangzik el a búcsú - Lillától, a szerelemtől, a reménytől.

Tartózkodó kérelem: Miniatűr remekmű. Kettős hangszerelésű a ritmikája: sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen is skandálni. (Skandálás: eltúlozzuk a hosszú és rövid szótag közötti különbséget, rövidet hangsúlytalanul, rövidebben és mélyebben ejtjük), Kétféle olvasás: értelmezve és skandálva. Szeplő: mazsola, bogárka, boróka; tiszta hó - fehér bőr. Játékosság: költészetben gyakori. Illetlenség és illendőség határán. Kebel - erotika (ennek kitüntetett szerep).

A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. A reneszánsz korban a költészet két részre oszlik: közköltészet - udvari. Balassinál összefolyik. A magyar reneszánszban keveredik a vágáns és a trubadúr költészet. Kazinczy viszont már különbséget tett a kettő között és élesen elhatárolta a "fentebb nem"-et és a "mindenekhez szólót". Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Angliában alakul ki ez a kettősség. Herder szerint a kultúra akkor jó, ha a saját gyökereit keresi meg. Az ősköltészetet megőrizte a népköltészet. Nem igaz, hogy a népköltészet a reneszánsz kultúrából süllyedt le a nép körébe. Csokonai olvasott volt, tájékozott. Hatott rá a debreceni iskolai költészet (vágáns). Polgár volt, ismerte a népköltészetet. Népköltészetére, népies verselésére példa a Szerelemdal című verse. Humoros hatású a vers, ahol a humort a bor és a szerelem ellentéte kelti. Az allegória hordozza a humort. A lírai énnek felesége (Zsana) van, de az első jött-ment boroshordóra elcserélné. Ez az ember már megtört. A vers jelen idejű végig, csak a 11. versszak lesz múlt idejű, a 13. és az utolsó pedig jövő idejű. A műben két szereplő van: az egyik mesebeli (monológ). A történet tulajdonképpen a borba beleszeretett öreg története, ami egy tipikus arckép avagy helyzetdal. Jellemzőek rá a népdal eszközei: a felszólítás és a felkiáltás.

Szegény Zsuzsi a táborozáskor című költeménye is egyike népies helyzetdalainak. Helyzetdal, formája monológ forma. Balladára jellemző a sejtető, előre mutató szerepvers, hisz a költő szerepet alakít, ahol megjelenik a búcsúzás képe. Ideje visszatekintő, azaz múlt idejű. Két ill. egy szereplő van jelen: Zsuzsi és Jancsi, azonban csak Zsuzsi beszél. Elbeszélő, leíró előadású. Balladaszerű, tipikus búcsúzó leány története. Népköltészeti eszközök itt is jól megfigyelhetőek: a felszólítás valamint a felkiáltás.

A Parasztdal című költeménye is hasonló az előzőekhez. Szintén helyzetdal konkrét cselekménnyel. János vitézi motívumok is találhatóak e műben, ez pedig arra utal, hogy Petőfi bizonyos elemeket átvett Csokonaitól. Ebből következően Petőfire nagy hatást tettek Csokonai népies költeményei, melyekkel Csokonai népies hangú költészetet teremtett.

Kármán József (1769-1795)

1769-1795 A felvilágosodás híve , az értekező- és a széppróza kiművelője, sokoldalú irodalmár. Főúri pártfogókat nyerve indítja meg izlésnemesí tő, társadalomformáló programmal az Urániát. Itt jelentik meg a Fanni hagyományai című eredeti hangú szentimentális naplóregénye. Európai horizontú, racionális szemlélete szinte előzmények nélküli. Gazdag prózastílusa különös tehetségre vall. Korai, talán a jakobinus mozgalommal összefüggő, máig tisztázatlan halála nem hagyta kibontakozni nagyra törő művelődési programját.

Batsányi János (1763-1845)

Költő, a forradalmi politikai líra megteremtője, a kritikai szövegkiadás megalapozója, a szöveghű műfordí tás első hirdetője és művelője. Polgári származásához híven radikális gondolkodó. Szinte egyedül képviseli azt az elvet, hogy a társadalmi haladás és a nemzeti kérdés csak együttesen oldható meg. Alapítója és Kazinczy kiválásával szerkesztője első folyóiratunknak, a kassai Magyar Museumnak. Az ott megjelenő, A franciaországi váltózásokra c. forradalmi epigrammája miatt perbe fogják, elveszti állását. A Martinovics-mozgalom bukása után Kufstein rabjaként a szabadságvágy lírikusa (Kufsteini elégiák). Petőfit előlegző politikai programját a Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz c. episztolájában fejti ki . Szabadulása után Párizsban él, Napóleon bukása után Linzbe száműzik, ott éli le élete hátralevő részét. Tudós nyelvészeti ás kritikai társaság felállítását sürgette, értekezett a költői műgondról- de már nem lehetett élő kapcsolata a magyar közélettel, igy a felvilágosodás legkövetkezetesebb költője elnémult.

Bessenyei György (1747-1811)

Nagy hatású író, filozófus, külpolitikus. A sárospataki kollégium poétái osztályai néhány év kényszerű gazdálkodás követi, majd a bécsi testőrség tagja. A császár könyvesházában alapos műveltségére tesz szert, Locke, Pope, Voltaire, Rossueau, műveit olvassa . Első munkái 1772-ben jelennek meg, köztük a magyar felvilágosodás kezdetét jelölő Agis tragédiája. Ebben még a felvilágosult abszolutizmus feltétlen híve. A protestáns egyházak ágenseként országjáró tapasztalatai alapján mélyül el nemzeti érzése, demokratizmusa . Merészen hirdeti a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselés elveit. Kultúrpolitikai elképzelései kijelölik a kialakí tandó nemzeti művelődés tartalmát, s fölvázolják kívánatos körét. Részletesen kidolgozza a művelődés szükséges eszközeit: a felekezeti viszályokon való túllépés, a széles látókör , s kiemelten a magyar nyelv gazdagítása Magyarság, 1778. Kidolgozza az ismeretek terjesztésének lehetőségeit: a tapasztalati úton való megismerés A holmi 1779 az irodalom és a színjátszás térnyerése A magyar néző 1777 ill. egy tudományos akadémia fölállítása, amely nem csak műveli, de tág körben terjeszti is a tudományokat Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék, 1781. A hiányos állapotokat A filozófus 1777 c. vígjátékában erős komikai tehetséggel festi meg . Éles antiklerikalizmusa filozófiai tankölteményében A természet világa 1799 kap hangot . A felvilágosult eszméket hirdető, éles szavú, hatásos gondolkodótól II. József megvonja a könyvtárőri megbízással járó kegydíjat, igy 1782-től birtokaira tér vissza. A cenzúra az élénkülő közélethez kapcsolódó filozófiai értekezései, eszméi, pedagógiai tanulmányai , történelmi tárgyú tragédiái irodalmi kritikai, lírai művei egyikét sem engedi kinyomatni. Elmagányosodva éli napjait. Utolsó műve a Tarinemes utazása 1804. E színes, gazdag államregény szellemes kritikája kora társadalmának, politikai szervezeteinek, és gúnyos támadás a katolikus egyház ellen.

     

Ágis tragédiája Szereplők [szerkesztés]

    Leónidás: Látzedémoni Király
    Ámfares: nagy Görög Vezér, Leónidás' titkosa
    Ágézilaus: fő ember, Királyi tanátsos, tsalárd barát, 'S Hazája' árúlója
    Ágis: nagy Görög hertzeg, igaza Haza-fi
    Agiaris: Felesége
    Agisztrat: Ágisnak Anyja, Hertzegné
    Kleombrotes: Leónidás' veje, Ágisnak barátja
    Telónis: Kleombrotes' Felesége, Leónidás' leánya
    Demókares: Fő tanátsos
    Egy-nehány palotás-vitézek

Helyszín [szerkesztés]

A Játék-piatz, mutatja SPÁRTÁBA a' Leónidás Királyi Kastélyát.
Cselekmény [szerkesztés]
Dialog-stop-hand.svg     
Alább a cselekmény részletei következnek!
    

Az 1. felvonásban Ágisztrat, Demókares és a névtelenek kivételével mindenki színre lép. A konfliktus lényege, hogy ellenlábasai szerint Leónidás, a király nem a régi törvényt követi, igazságtalan kormányzása az ország romlását okozza. Ágézilaus biztatja Ágist, hogy lázítsák fel a népet. Ágis úgy látja, hogy a nép Kleombrotest szeretné a lázadás élén látni. A nép lázad. Leónidás panaszkodik Ámfaresnek arról, hogy sérül királysága, mert a legfelsőbb tanács a régi törvényt helyezte vissza jogaiba: az „ostoba község”. Ámfares szerint bár a köznép ostoba, és az újságot lesi, de nem hibás. Ugyanis Ágis a lázító, a nép vezető nélkül nem csinálna semmit. Szükséges a nép alávetése, különben felfordulás van. A nemesek uralma sem jobb, mert az még nagyobb rabságra juttatja a népet. Leónidás meglepődik azon, hogy mennyire elfajult a helyzet Spártában, majd általános érvénnyel az uralkodás nehézségeiről beszél: a kegyes fejedelmet senki sem érti meg. Arra utasítja Ámfarest, vegyen a tanácsban szavazatot. Ámfares szerint erre nincs szükség, mert a tanács ráébred, hogy kisemmizik őket a régi/új törvények, és csak Ágis szítja az elégedetlenséget, mivel valójában zsarnokságra tör, de el is nyeri majd jutalmát. Leónidás talán pont ezért titkos vallomást tesz Ámfaresnek arról, hogy a király önmagában semmi, kell neki egy igaz barát.

A 2. felvonásban a király Demókares tanácsára elhatározza, hogy eltörli az adósságot, így ugyanis megszűnik a lázadás alapja, a lázadás vezérei pedig támogatók nélkül maradnak. Ágézilaus megvallja Ámfaresnek, hogy kétszínű, csak azért támogatta az ifjakat, hogy az adósságlevelét elégessék (neki, azaz Ágézilausnak sok adóssága van), de igazából nem akar lázadást, a király híve, és beépülése a lázadók közé még hasznos is, mert így meg tudja akadályozni a lázadást. Ágis úgy nyilatkozik, hogy amennyiben az uralkodó Likurgus törvényeit követi, ők melléállnak, hiszen nem céljuk a király hatalmának megdöntése.

A 3. felvonás elején a király kihirdeti, hogy elégeti az adósságleveleket. Ágézilaust barátjává fogadja, aki korábbi kétszínű viselkedését védelmébe veszi a király előtt: sikeresen meggyőzi Leónidást. Ágis és Kleombrotes feleségei a király és új bizalmasa közti beszélgetés egy részét kihallgatják, és úgy értelmezik, hogy ki akarják végezni Kleombrotest és Ágist. Telónis ezért meg akarja ölni apját, Leonidást, de Ágiáris megmenti a király életét.

A 4. felvonásban Ágisztrat beszámol Ágisnak arról, hogy a király meg akarja ölni. A hírt megerősíti Ágis felesége, Ágiáris is. Ágisban győzni látszik az élet iránti szeretet, a szerelmet előbbre valónak lenni ítéli. A király felajánlja, hogy hódoljon be neki a két ifjú. Már éppen megnyugodnának a kedélyek, amikor jön a hír, hogy a spártai nép lázad, fegyverrel nyomulnak a férfiak a palota ellen. A két ifjú és a többi tanácsos is a palota védelmére siet.

Az 5. felvonás elején megtudjuk, hogy leverték a lázadást, és felelősségre akarják vonni a két ifjút. Ágis és Kleombrotes kegyelmet kapna a királytól abban az esetben, ha bevallják, hogy vétkeztek, de ők erre nyilvánosan nem hajlandók. Ugyanakkor Kleombrotes Ágissal négyszemközt lévén azt mondja, ők lázították fel a népet. Elhatározzák magukat a halálra. Kleombrotest lefegyverzik, elvezetik, Ágist is lefegyverzik, de olyan kihívónak ítéli szónoklatát Demokares, hogy leszúrja: Ágis utolsó leheletével még belátja tévedését, bűnös volt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.