LICINIUSHOZ  (Az arany középszer)

Élned úgy bölcsebb, ha veszélyes árra  nem sietsz buzgón, Licinius egyre,  s túl közel sem bújsz a csalóka parthoz,   félve vihartól.    Az, ki bölcsen jár az arany középszer útjain, nem hál szemetes, dülöngő putriban, nem hál irigyelt teremben, józanul él az. Többször ing széltől a sudár fenyőfa ,  súlyosabban dől el az égbe nyúló  nagy torony, villám a magas hegyeknek   csúcsait éri.    Bajban is bízik, s örömökben újabb változással számol a bölcsen edzett szív. Ha ismét zord telet ád, ugyancsak messzire űzi Juppiter. Sorsod ha ma rossz, nem így lesz  mindig. Íjat nem feszit egyre: néha  néma múzsáját citerára, dalra   készti Apollo.    Légy erős lelkű, ha nehéz a sorsod, s bátor. Ám légy bölcs, s ha a kedvező szél szerfölött fújná dagadó vitorlád, vond be a vásznát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.